Első almom lesz a mostani, majd csak utólag visszatekintve értékelve lehet eldönteni, hogy tenyésztő lettem-e. Mindenestre utaztam oda-vissza majd’ 2000 km-t a fedezésért (csak akkor már legyen is leírva, hogy azawakh alom lesz, Inaya x Jamal Eidi N’Amanar párosításból, 2020 október végén születnek meg várhatóan). Ezért előre utánanéztem és felkészültem házi inszeminálás témakörben, hogy legyen B-tervem, ha a fiatalok nem boldogulnak maguktól, hisz ekkora befektetésnél ez szempont.
Ez egy szakmai, állattenyésztési cikk kíván lenni, tiszteletben tartva az állatok méltóságát, írom ezt azért, mert mégis explicit fogok nyilván írni nemzőszervekről, viszont mégse lettem állatorvos, tehát inkább vagyok laikus, mint szakember e téren. Fogalmam sincs, hogy mennyire opció ez más tenyésztőknél, de sorra hallok olyan sztorikat, hogy nem jött össze a fedezés, ilyen-olyan okból és itt véget ér a történet. Pedig lehetne ott még abból kiskutya, mint ahogy ez nálunk megtörténni látszik, hisz helyben végeztem magam inszeminálást, és azóta ultrahanggal megerősíttetett, hogy vemhes a szukám több magzattal, tehát sikeres volt az inszemináció. Noha van öt félévnyi állatorvosi egyetemi tanulmány a hátam mögött, de ettől legfeljebb annyival vagyok beljebb, hogy megkezdett szakmai szocializációm okán nem idegenkedtem egy ilyen feladattól. Szeretném ezért megosztani kutyatenyésztő olvasóval az eljárást magát, és elmondani, hogy nem akkora ördöngősség ez, odafigyeléssel, felkészüléssel, néhány tipp betartásával az ember maga el tudja végezni helyben a műveletet. Ideális ebben a helyzetben is az állatorvos természetesen, ha elérhető. De a hiánya nem kell, hogy visszatartsa az embert.
Szerencsére más már leírta helyettem a folyamatot magyarul egy cikkben, amit ide idézek, csak azért másolom ide, mert az eredeti honlapon fekete háttéren van, amitől nekem kifolyik a szemem. Alább tehát a cikk innen: http://www.janus-facedfilabrasileiro.com/Mesterseges_megtermekenyites.htm
utána kiegészítem a saját gondolataimmal.
--
Mesterséges megtermékenyítés otthon
A mesterséges megtermékenyítés sokféle módon elvégezhető. Van a kutyáról-kutyára történő mesterséges megtermékenyítés, amikor tehát mindkét leendő szülő jelen van ugyan, ám a fedezés természetes úton mégsem lehetséges, vagy nem kívánatos (valamelyik egyed túl agresszív, sérült, a kannak tasakhurutja van, stb.). A mesterséges megtermékenyítés történhet még frissen levett, majd hűtött-higított sperma felhasználásával (ha például a szuka és a kan nem hozható ugyan össze egyszerre egy helyen, de a sperma viszonylag hamar felhasználásra kerül, illetve ha egyetlen spermalevétellel több szukát is meg szeretnénk termékenyíteni). Ha a levett spermát hosszú időn át kell tárolni vagy utaztatni, akkor jön szóba a mélyhűtött/fagyasztott spermával történő mesterséges megtermékenyítés. Maga a konkrét mesterséges megtermékenyítés is különféle technikákkal történhet, beleértve a hüvelyi berakást, a sebészeti beültetést, és a méhszájon belülre történő berakást. Jelen útmutató azon tenyésztők számára készült, akik otthon, a lehető legegyszerűbben szeretnék elvégezni a mesterséges megtermékenyítést. Elöljáróban el kell mondani, hogy mesterséges megtermékenyítés esetén akkor számíthatunk a legjobb eredményekre, ha a sperma levétele és berakása között a lehető legrövidebb idő telik el. Az eljárást bárki megtanulhatja, és egy kis gyakorlás után – szükség esetén - sikerrel alkalmazhatja.
A szükséges eszközök
1. Steril spermagyűjtő zacskó. Használjunk kettőt egymásba rakva, arra az esetre, ha az egyik kiszakadna. Ennek hiányában bármilyen steril műanyag zacskó megfelel. Megfelelő gyakorlat és/vagy nyugodt kan esetén használhatunk steril tölcsért + steril poharat, ill. kémcsövet is.
2. Egy 20 köbcentiméteres steril fecskendő (tű nélkül).
3. Steril műanyagcső vagy katéter. Használjunk 40 cm-es, egyszer használatos eszközt. A katéter minden más eszköznél hajlékonyabb, így könnyebb lesz feljuttatni a szuka hüvelyében egészen a méhszájig. Mivel olcsó, a legjobb, ha minden megtermékenyítéshez új, steril katétert használunk. Ez csökkenti a fertőzés veszélyét.
4. Steril, latex-mentes kesztyű.
5. Steril edény, benne felforralt, majd testhőmérsékletűre hűtött meleg vízzel.
6. Segítők, akik közül az egyik képes a szukát, a másik pedig a kant irányítani, kordában tartani.
A megtermékenyítés lépései
Mindenekelőtt hozzuk a helyszínre a kant és a szukát, de egymástól elkülönítve. Készítsük elő az eszközöket, hideg időben a sperma hősokkjának elkerülése végett az összes eszközt melegítsük fel a testmeleg vízben! Ha katétert használunk és egyik vagy mindkét végén speciális csatlakozó van, azt vágjuk le róla úgy, hogy egyszerű csövet kapjunk!
1. A sperma levétele a zacskóba
A legjobb, ha legalább három ember végzi. Az egyik segítő tartja a kant a spermalevétel közben. A másik tartja a szukát a spermalevétel előtt, közben és majd a berakás közben. A harmadik végzi a tulajdonképpeni spermalevételt és gyűjti össze a spermát a zacskóba.
A szuka segítségével hozzuk izgalomba a kant. A fedeztetés előtti este sem a szuka, sem pedig a kan már ne kapjon enni, a szukának pedig a fedeztetés napján már ne adjunk inni sem! Máskülönben lehet, hogy a kan hányni kezd, a szukánál pedig esetleg a legrosszabbkor váltódik ki a széklet- vagy vizeletürítési reflex, ami erősen csökkentheti a fogamzás valószínűségét. Engedjük természetes módon játszani, udvarolni őket. Hagyjuk, hogy a kan megkísérelje néhányszor beugorni a szukát. Ha egyébként nincs ellenjavallat, a természetes fedeztetés lenne a legjobb! Ha ez nem jön össze, vagy ellenjavallt, néhány sikertelen próbálkozás után állítsuk a kant a spermalevétel tervezett helyére, ahol is az egyik segítőnk azt megfogja. A szukát a másik segítő tartsa vagy mozgassa a kan előtt, farral lehetőleg e felé.
Ha a kan izgalomba jött, a szukát tartó segítő vigye félre a szukát, lehetőleg egy másik helyiségbe, hogy a kan ne is láthassa, így teljes egészében a rá váró feladatra összpontosíthat. A másik segítő tartsa a kant a helyén.
Álljunk vagy guggoljunk a kan háta mögé. Izgassuk a péniszt közvetlenül a herezacskó előtt. Ha ezt megfelelő módon tesszük, a pénisz kicsúszik a tasakból és az izgatás helyén megduzzad, és kialakul az úgynevezett csomó. Hüvelyk- és mutató ujjunkat tartsuk közvetlenül a csomó (bulbus glandis) előtt, a megduzzadt pénisz tövének közelében.
Miközben a péniszt az egyik kezünkkel erektált állapotban tartjuk, a másik kezünkkel fogjuk meg a spermagyűjtő zacskót, és húzzuk rá azt a péniszre úgy, hogy a pénisz vége a zacskó belsejében legyen. Óvatosan húzzuk a zacskót a péniszre és tartsuk a helyén, a másik kezünkkel pedig izgassuk tovább a péniszt. (Leírni sokkal nehezebb, mint megcsinálni! A humán szexben megszokott módszer kiindulásnak tökéletes.) A segítőnk közben elölről tartsa a helyén kant, az egyik karját annak mellén tartva, a másik karjával pedig a mellső lábai mögött átnyúlva. Amint ugyanis a kan izgatása folytatódik, úgy kezdhet viselkedni, mintha épp a szukát fedezné, a mellső lábaival kapálni kezdhet, illetve a hátsó lábaira állva fel-felugorhat. Még megfordulni is megkísérelhet, ahogy ez a természetes fedezés közben is megtörténhet. Agresszív kanoknál tehát óvatosság!
A sperma levétele a kantól függően 5-15 percbe is telhet. Ha összegyűjtöttünk legalább 5-15 ml spermát, az általában elegendő akkor, ha a kan nem csak a víztiszta ondófolyadékot adta le, hanem a zavaros valódi spermát is. Ha a leadott folyadék még víztiszta, izgassuk tovább a péniszt, ha megfelelő mennyiségű és már zavaros, akkor a kan valószínűleg jó örökítő anyagot adott le.
Addig folytassuk a pénisz izgatását, amíg megfelelő mennyiségű és minőségű spermát nem nyerünk. (10 ml-nél többet úgysem nagyon érdemes házi körülmények között a szukába rakni, mert akkor már nagy lesz a visszafolyás.) A folyadék néha enyhén vöröses színű lesz, attól nem kell megijedni, rendben van, csupán valószínűleg elpattant egy hajszálér.
Ha megvan a minimum 10 ml-nyi, megfelelően zavaros sperma, abbahagyhatjuk a pénisz ingerlését és eltávolíthatjuk róla a zacskót. A segítő vigye félre a kant, járassa meg egy kicsit, és ha a pénisze visszahúzódott a tasakba, zárja külön.
2. A sperma fecskendőbe töltése
A műanyagcső vagy katéter egyik végét csatlakoztassuk a fecskendőhöz.
A fecskendőhöz csatlakoztatott cső másik végét dugjuk a spermát tartalmazó zacskóba. Enyhén döntsük meg a zacskót, hogy a sperma az egyik sarkában gyűlhessen össze. Szívjuk fel a lehető legtöbb spermát a fecskendőbe.
Ha lehet, szívjuk fel a zacskó teljes tartalmát. Ha a kelleténél többet szívunk fel, nem baj. Ha kevesebbet, az sem nagy gond, hiszen egy alomhoz alig néhány spermiumra van szükség. A fecskendőt és a csövet felfelé fordítva akadályozzuk meg a sperma kifolyását. Ránézéssel ellenőrizzük a spermát: ha zavarosnak tűnik, akkor általában jó. A zacskót a benne maradt spermával együtt tegyük félre, a megtermékenyítést követően jól tesszük, ha ezt mikroszkóp alatt is megvizsgáljuk.
A fecskendő maradék térfogatát töltsük ki levegővel. Ez a levegő hasznos lesz még az inszeminálás közben, a csőben lévő legutolsó csepp spermát is ki fogja ugyanis nyomni a hüvelybe vagy a méhbe.
3. A szuka inszeminálása
A segítő hozza vissza a szukát, majd egy alacsony sámlira ülve két kézzel rögzítse annak mellső részét. A másik segítőnk a szuka két hátsó lábát megfogva emelje mellmagasságba a szuka farát. Ha a kutya nem tiltakozik különösebben, a hátsó fertályát esetleg egy megfelelő magasságú asztalra is fel lehet tenni, így sokkal könnyebb lesz tartani.
A fennmaradó ember hajtja végre a tulajdonképpeni inszeminálást. Kesztyűs kézzel dugjuk a bal kezünk mutató- vagy középső ujját a szuka hüvelyébe. Előfordulhat, különösen szűz szukák esetén, hogy ehhez valamilyen síkosítót is használnunk kell. A legjobb, ha tenyerünket a szukának támasztva alulról dugjuk be az ujjunkat. Most a másik kezünkkel a bedugott ujj tenyér felőli, belső oldala mentén dugjuk be a csövet is a hüvelybe. Lassan, a végét az ujjunkkal a hüvely falától végig távol tartva és irányítva, toljuk be a csövet, amíg az el nem éri a bedugott ujjunk hegyét. A műanyagcső általában könnyen becsúszik a méhbe is, de nem mindig. Néha többször is próbálkoznunk kell, mielőtt sikerülne. Érdemes azonban ezzel bíbelődni, mert minél mélyebbre sikerül bevezetnünk a csövet, annál biztosabban számíthatunk jó eredményre.
Lassan fecskendezzük be a spermát, és közben ide-oda mozgassuk az ujjunkat. Ilyenkor az ujjunk látja el ugyanis a pénisz szerepét. A fecskendőt a csőről levéve szívjuk azt tele levegővel, tegyük vissza a csőre, és a levegőt a csőbe nyomva teljesen ürítsük a még az esetleg a csőben lévő maradék spermát is a hüvelybe vagy a méhbe.
Ha a szuka közben elmozdult volna, újra emeltessük fel vagy tetessük vissza a helyére, közben mind a cső, mind pedig az ujjunk maradjon benne! Időről-időre mozgassuk meg az ujjunkat. Akkor csináljuk jól, ha érezzük, amint a szuka hüvelye természetes módon összehúzódik és ráfeszül az ujjunkra. A szuka külső szeméremtestének simogatása is segít kiváltani az ilyen összehúzódásokat. Ha lehetőség van rá, hasznos a hátsó lábak előre-hátra történő mozgatása is, mert ezzel is elősegíthető a sperma jobb méhbe jutása. Fenti helyzetet tartsuk fent legalább 20-25 percig!
Lassan húzzuk ki a csövet és az ujjunkat is. Sétáltassuk meg a szukát 1-2 perc erejéig, majd az aktivitását csökkentendő 8 órára tegyük ketrecbe.
Ha szükséges, a megtermékenyítést a szuka fertilis periódusa alatt kétnaponta megismételhetjük. Azt azonban általában már a szuka viselkedéséből is meg lehet állapítani, hogy a fedeztetés valószínűleg sikeres volt-e. Ha érezni lehet az összehúzódásokat és a szuka az ajkait nyalogatja, minden valószínűség szerint sikerre számíthatunk, míg összehúzódások hiányában feltétlenül próbálkozzunk ismét!
4. A felszerelés újbóli felhasználása
A kesztyűt és a spermagyűjtő zacskót egyszeri használat után mindenképpen dobjuk ki. A cső vagy katéter és a fecskendő - igény esetén - elmosva újra felhasználható. Az újbóli felhasználás azonban lehetőleg korlátozódjon egyazon szuka egy tüzelési ciklus alatt megismételt inszeminálásaira, másik szukához feltétlenül használjunk steril eszközöket.
--
Saját gondolataim következnek.
Beszerzendő eszközök tehát:
- 20 ml fecskendő, amin nincs fekete gumi tömítés (mert az spermaölő hatású!), hanem műanyag, fehér a tömítés is.
- több pár gumikesztyű
- katéter: Foley-ballon vizelet katéter látex 12 CH ( a 12 CH a körmérete, nem lényeges, lehet kisebb, v nagyobb), vagy hasonló. kb. 200 Ft darabja.
- belső testfelületekre használható orvosi fertőtlenítő spray/oldat, de praktikus a spray.
- kipakolni a cuccost papírtörlő, bármi tiszta felület
- vazelin/nem spermaölő tartalmú síkosító: a katétert bekendendő, illetve a spermalevétel után a kan péniszét, ha nehezen menne vissza a tasakba, duzzadás lelohadta után
- rágó/gyurma: a fecskendő és a katéter nem illeszkedik, azt ott légmentesen kell lezárni, én erre rágót használtam, teljesen bevált (megrágott rágóról beszélek, ami formázható), lehet gyurma, vagy hasonló anyag. ha nem illeszkedik, ott kifolyna a sperma.
- steril műanyag zacskó a sperma felfogására, sima, új, 5 literes szendvicszacskót használtam, valóban kettőt egymásba rakva.
- műanyag pohár, amiben tudjuk tenni a dupla zacskóban már felfogott spermát, ha esetleg kell a szabad kéz, és le kell tenni átmenetileg. Ne folyjon ki a zacskóból, ha az eldől az asztalra letéve. legyen kézközelbe téve, ahol a művelet zajlik.
- víz hőfokot mérő hőmérő, ha hideg lenne.
- műanyag pohár a vízfürdőhöz, ha úgy döntünk, hogy használjuk.
- 37 fokos víz - ha kell.
- ha a segítőt megnyugtatja, szájkosár a szukára, viselkedésétől függően, ha idegeneknek kell kezelnie az állatot.
Mindent fertőtlenítsünk le, ami a kutyák testével kapcsolatba kerül. a kezünk, a katétert, a fecskendőt. a zacskót ne, mert megöljük a spermát benne... figyeljünk, hogy a zacskó ne legyen lyukas, viszont ne fújjunk bele, mert nem steril a lélegzetünk.
Spermakinyerésnél lazán, de ráhúzom a zacskót a péniszre, a cikk azt nem írja, hogy arra kell figyelni, hogy a tasakból elő kell bújtatni a péniszt, mielőtt a duzzanat előáll, ami hamar megtörténik. A sperma levétele a legegyszerűbb része a műveletnek, valóban elég volt annyi, ahogy a pénisz tövénél tartja az ember az ujjai között a péniszt a duzzanat mögött, hüvelyk- és mutatóujjal gyűrűt formálva, nem kell azt nagyon rángatni, egy tüzelő szuka mellett hamar kialakul, utána magától választja ki az ondófolyadék három frakcióját, inszeminálásnál mind a három frakció kell, tehát a spermium mozgásához energiát biztosító cukoroldat is, ami az áttetsző folyadékrész. Kb 4-5 percig lehet gyűjteni, ezt írja is a cikk. A zacskó ne feszüljön a péniszen, de le se eshessen! Ha esetleg túl sok a mennyiség, akkor két fecskendőszívásnyi adag keletkezik a 20 köbcentis fecskendőbe, tipp, hogy akkor is hagyjunk levegőt a fecskendő végében, kb 1-2 osztásnyit, ami megküldi a folyadék maradékát is a katéteren át a méhszájig, és ha újra kellene tölteni a fecskendőt a maradékkal, és ehhez ugye el kell venni a katérerről, akkor nem folyik azonnal vissza a folyadék. Ekkor a kan már megtette dolgát, ne legyen láb alatt ott. Rá annyiban figyeljünk, hogy vissza tudott-e húzódni a tasakba a pénisz a duzzadást követően, ha hosszabb idő után sem (kb 10 perc) mert kiszáradt az egyébként nem szabadon lévő testrész, akkor vazelinnel kenjük be a pénisz tövét, hogy be tudjon csusszanni. Érzékeny neki, főleg ha bármihez hozzáér, figyeljünk rá, hisz ugye ez természetes fedezés esetén nem kerül ki a levegőre a pénisz.
Tipp: most, hogy láttuk a péniszt teljes hosszában, kb ilyen hosszan/mélységben kell a katétert feltolni a szuka hüvelyébe. Szemmértékkel saccoljuk be a kéz felőli végét nézve, hogy mennyi lehet az a hossz, ehhez képest mennyi fog kinn maradni. Ezt a mozdulatot, meg minden mást is meg lehet nézni számos youtube videón, leginkább angolul vannak ilyenek “dog artificial insemination” keresőszavakkal rákeresve videókra. https://www.youtube.com/results?search_query=dog+artificial+insemination
Alulról felfelé, a gerinc felé kell irányozni a katétert, amikor felhelyezzük a lefertőtletített, és vazelinnel bekent katétert. A péra alsó részéből induljunk, nehogy a húgyvezetékébe akarjuk beerőltetni a katétert, itt ennyi a kritikus rész. finoman, vezetve, lassan toljuk a csövet, ne okozzunk neki fájdalmat. Nyugtassuk a kutyát, dícsérjük folyamatosan, ez evidencia.
ekkor már rágjuk a rágónkat, vagy a gyurmát készítsük elő, és ha a katéter benn van, és tartja valaki a péránál, akkor illesszük rá a felszívott fecskendőt a katérerre (levegő ráhagyással), és a gyurmát körbe tapasszuk köré, bástyázzuk körbe a fecskendő vége körül, hogy légmentesen zárjon ott. Lassan benyomjuk a fecskendő tartalmát.
Tipp: azonnal fogni kell, két ujjal erősen összecsippenteni a katéter elejét, hogy ne folyjon ki visszafolyás! Előtte még tipp: a fecskendőt lassan, de határozottan nyomva a folyadéknak akadálytalanul kellene tudnia kifolynia a célhelyre. Nálam nem ez történt egyszer, hanem teljes ellenállás volt, és csak második próbálkozásra jöttem rá, hogy a katéter végi része blokkolva van vmi szövetrésszel a méhben, ilyenkor kicsit pár millimétert mozgatni, forgatni kell a katétert, a péránál tartva, akkor elmozdul a blokád alól.
Ez ideális esetben három emberes művelet, egy tartja a szukát az ágyékánál, egy tartja a katétert a péránál, amikor már be van vezetve, egy pedig befecskendezi a folyadékot. De mindez egyedül is kivitelezhető, (csináltam) ki kell kötni a szukát stabilan pórázon, ha nincs segítség.
Tipp: az lehet még kritikus, amikor a zacskóból a fecskendővel felszívjuk az ondófolyadékot, ki ne szúrjuk a a zacskót a fecskendő végével (értelemszerű, de NEM kell a tű a fecskendőhöz, azt dobjuk ki.) Ekkor is kritikus, hogy legyen a zacskó még egy zacskóba betéve. kicsit macerás, hogy a fecskendő vége ne szippantsa be a zacskó falát, mert akkor nem jön, akkor kicsit kinyomni kell, majd megint szívni. Nem rányomni a fecskendőt a zacskó végébe, nehogy kiszúrja azt.
Tipp még, hogy közvetlen miután sikeresen befecskendezésre került az örökítőanyag, azonnal érdemes megemelni a szuka hátsó részét a medencéjénél fogva, hogy a gravitáció segítse a folyadék lejutását a méhbe, és így tartani kb 10 percig. A katétert lassan ki lehet húzni rögtön. Illetve a cikk írja, hogy a péra aljának “birizgálásával” gyakorlatilag a szuka hüvelye ritmikusan összehúzódik és felszippantja a méhbe a folyadékot.
valamint utána még nem engedni pisilni kb fél óráig, tehát pórázon tartani, és nem fűre engedni. Mint megtudtam, a természetes úton zajló fedezésnél, de tulajdonképpen inszemináció esetén is, 30 másodperc(!) alatt elér a sperma a méhüregben úszó, ovulált petesejtekhez, már ha jó az időzítés, és ott vannak már/még az érett petesejtek. Nem azonnal történik meg a sejtek egyesülése, de ha elég energiája van a spermiumoknak (ondófolyadékból), akkor 2-7 napig életképesek maradnak a méhben és várják az érett petesejteket. Ha mindezeket betartjuk, mégis kifolyik a szukából idővel folyadék, az sem tragédia, kellett jusson elég spermium a célhelyre.
Tipp: a sperma hő- és fényérzékeny. ahogy a cikk is írja, ha nagyon hideg lenne, (pl. télen szabadban; de eleve jobb lakásban, széken ülve, asztalra kipakolva a dolgokat) akkor valóban 37 celcius fokos vízbe (se melegebb, se hidegebb) lehet a zacskót, benne a péniszt dugni. Erre műanyag, hosszabb, szélesebb poharat használnék, negyedig/harmadig megtölteném 37 fokos vízzel, majd abba dugva/merítve a zacskóban fogott péniszt. Azért nem üveget, mert ha leesik, összetörik, balesetveszélyes az üvegszilánk!
illetve fényérzékeny, napfény ultraibolya sugarai roncsolják a sejtfalat. Tehát ne nézegessük órákig az áttetsző zacskóban az ondófolyadékot fény felé tartva... Bár azért jó megnézni az állagát, jobb, ha sűrűbb, opálosabb a konzisztenciája, mint, ha áttetszőbb. (de ezen torzíthat az, ha mennyiségre sok a folyadék és arányosan kevesebb benne a spermium).
Tipp: minden igyekezetünket csak akkor koronázhatja siker, ha az időzítés megfelelő. Én nem végeztettem állatovosnál progeszteron-tesztet, de az egy opció, illetve az sem garancia, hogy a szuka viselkedése szerint fogadja-e a kant egyébként. Attól hogy “megáll” a szuka, vagy eltartja a farkát a kan számára, még nem jelenti azt, hogy már érettek a petesejtjei (ovuláció után még 48 óra, mire éretté, vagyis megtermékenyíthetővé válnak). Legrosszabb esetben még 2-3 nap múlva érettek csak meg a petesejtek, de a szuka már fogadja a kant. Biztos(abb)ra azzal lehet menni, hogy 2 nap elteltével ismét lehet megkísérelni a fedezést/inszeminációt. Mi annyit tettünk meg, hogy az éjszakát megszálltunk ott külföldön, előtte este érkezéskor, és másnap reggel történt (12 óra elteltével) inszemináció.
Az sem kizárt, hogy a kannál lehet probléma, nem garantált, hogy van (elég) spermája. Jó tudni, hogy volt-e már tőle amúgy alom, vagy egyáltalán tenyészérett-e, esetleg túl öreg.
Tipp a kanhoz: azt olvastam, hogy annyiban lehet fokozni a kan sperma termelését, ha egyébként extrém esetben csak kertben egyedül tartott állatról lenne szó, hogy előtte egy hónapig hordani sétálni, hogy jelölgessen. ahol más kutyák, szukák pisijét is érzékeli, ez üzenetet küld az agyának, hogy fokozza a tesztoszteron és a sperma termelést.
Tipp: ha nem nagyon jön össze természetes úton, akkor érzékkel figyelve, de kb 10 perc után lépjünk azért át a B-tervre, az inszemre, tudniillik amíg a kan azért próbálkozik és dörgölőzik a szukához és hágó mozdulatokat végez, spermiumok távozhatnak, ami csökkenti az adott alkalmommal rendelkezésre álló mennyiséget.
Tipp: ha van mód többször végezni az inszemet, későbbi időpontban, tegyük meg többször, pont a fennt említettek miatt, ne udvariaskodjuk el a dolgot. Ez azt jelenti, hogy eszközből is legyen több. 2-3-4 db katéter, fecskendő, kesztyű, zacskó stb. Ne ez legyen az akadálya a sikernek.
Tipp: mivel a műveletsor összetett, mielőtt csináljuk, gondoljuk végig a lépéseket, beszéljük át a taktikát a segítőkkel, ki mikor mit fog csinálni. tudjam, mihez kell nyúlnom 2 perc múlva, kéztávolságban legyen minden. Ne azon múljon a dolog, hogy nem értjük egymást, és kriktikus ponton nem tudunk összehangoltan dolgozni, pláne ha mindez külföldön, nem az anyanyelveinken kommunikálva történik. Ez az egész műveletsor kevesebb, mint 10 perc, valóban leírva, bonyolultabb, mint csinálni, és tényleg a legtöbb ember meg tudja csinálni, akinek minimális kézügyessége, koncentrálóképessége van, és tud bánni a kutyájával.
Egyetlen mondat csak a “lelki” oldaláról: egyébként egészséges egyedek esetén nem gondolom, hogy bárkit, vagy a kutyáját minősítené az, hogy tud, vagy adott pillanatban nem tud természetes úton fedezni, ezért erre a segítségre szorul. ezt a hímsoviniszta dumát felejtsük el, hogy az kevésbé értékes kan lenne, arról nem is beszélve, hogy “szégyent hozna” a kan tulajára. Ezt beszéljék át a felek, végsősoron egy egy üzleti tranzakció is, a szuka tulaj fizet egy szolgáltatásért. A mi esetünkben én nyilván jobban örültem volna, ha természetes úton összejön, de végsősoron azért jöttem, hogy a szukám vemhesüljön, és ez megtörtént. Az meg a legbénább helyzet lett volna, ha nincsenek eszközök és hazautazunk esély nélkül. Én most nem arról beszélek, hogy vannak konkrétan fajták, amik alapból nehezen tudnak fizikailag párosodni, pl némely angol bulldog, az szerintem más kategória, hasonlóképpen, mint pl. olyan extrém rövidcsőrű galambfajták kikelő fiókái, amik maguktól ki sem tudnak kelni a tojásból, úgy kell őket kihámozni. az szerintem tévút a tenyésztésben, nem erről beszélek. de ez már mindenki filozófiájára van bízva.
Mindenesetre nekünk bevált, első alomnál, és beválhat másnál is. Sok sikert!
Mányai Márton
Melech Ha’olam FCI kennel
2020.10.04.
.jpg)
No comments:
Post a Comment